Hunyady Sándor: A gyöngysor; Q 17807

46. aktusnak hat, ahogy egy pillanat alatt rákapcsolják a bilincset./ Pinto: /megpróbálja széthúzni a kezét, nein tudja, majd a szeme elé emeli bilincses öklét és mintha csak most fogná fel, hogy mi történt vele, fölordit kétségbeesésében. Utána rögtön összeomlik az ellenálló ereje és letörve támaszkodik neki az Íróasztalnak. Az egész jelenet alatt ez az egyetlen, rövid kiáltás volt hangos. Különben minden csöndesen, simán, zavartalanul történik./ Andrée: /nyilván hallgatódzott és a kiáltásra megjelenik a küszöbön. Nincs egészen felöltözve. Rémülten/ Úristen! Mit csinálnak itt magával drágám?! /kíváncsian és ijedten bámul./ Sir Lawrence: /fölháborodva néz a lányra, majd egy undorodó pillantást vet Pintora, fölveszi egy székről a kalapját és kesztyűjét, megindul az ajtó felé./ A felügyelő: /megállítja/ Bocsánat. Egy pillanatra. Nagyon érdekel, hogy kicsoda ön és mit keresett ennél az urnái? Sir Lawrence : Magánügy. Nem vagyok köteles válaszolni. A felügyelő: /keményebben/ Szabadna? Hogy hívják? Sir Lawrence: /presztízsének sérelmét érzi abban, hogy igy faggatják, tehát szó nélkül, nagyon gőgös gesztussal veszi elő és nyújtja át a névjegyét./ A felügyelő: /miután elolvasta a névjegyét/" Tudná ezt valamivel igazolni Sir Lawrence: Nincs nálam semmi irás. Pinto: /fölemeli a fejét, igazolni akarja a lordot/ Nahát ez már igazán hallatlan! Én is bizonyíthatom, hogy... Sir Lawrence: /visszautasítja ezt a protekciót, hidegen/ Köszönöm, ne fáradjon!