Hunyady Sándor: A gyöngysor; Q 17807

XIII. Pinto legény lak ás ának nappali szobája. Angol but or ok, de 8 sok szőnyegen meglátszik, hogy a lakás gazdájának kissé kreol Ízlése van. A falakon metszetek, lóversenyképek. Valamelyik sarokban egy versenyló bronzszobra. Hátul, középen bejárás az előszobából. Jobbra ajtó a hálósaoba felé. Balra két ablak az uccára. A gyilkosság éjszakájára következő nap. Déltájban. A kép néhány pillanatig üres, az összehúzott ablakfüggönyökön a napsugárnak csak egy vékony nyila esik a szőnyegre. KUlÖnben félhomály van, csönd. Pinto a hálószobából jön ki a képre, tulporapán, tultarka selyempizsamában Ós selyem hálóköntösbe öltözve, mint egy trópikus kakadu. A küszöbön nagyot áait, nagyot nyújtózik, aztán az ablakhoz megy, félrehúzza a függönyöket, beárad teli aranyával a napfény, a kép teljesen me gvilúgosodik. A fiu most az Íróasztalhoz lép, néz valamit a telefonkönyvben, aztán tárcsázik/Halló.., /Szünet/ Igen... azt keresem. /Szünet/ Igen. Magát а főnök urat. /EzU.net/ Köszönöm. /Ez

Unet/ Maga eus* Negropontes ? Hogy van ? Megismeri a hangom ? /Szünet/ Én jól, köszönöm. /Szünet/ Feljöhetne hozzám ? /Szünet/ Nem, ón nem akarok magához menni. Jobban szeretném, ha nem látnának az irodájában. Ugyan, tegye meg nekem. Tlz lépésnyire van innen. /Szünet/ Igen, ékszer, /szünet/ ez az diszkrét... na látja... maga az én emberem... /Szünet nevet/ Szóval három perc múlva várom. /Leteszi a kagylót. 'Ive marad az Íróasztalnál, kulcsot vesz lei a pizsroája zsebéből, kihúzza az Íróasztal középső fiókját, benne van