Hunyady Sándor: A gyöngysor; Q 17807

I.Aranyifjú: Azt hiszem, párbaja van ma reggel. June: /alig leplezett aggodalommal/ Komoly párbaja ? Veszedelmes párbaja ? II.Aranyifjú: Kedves June, ne féltse Pintét. Nem olyan ember, aki pár bajban fog elesni. June: Miért nem szeretik maguk ezt az embert ? III.Aranyifjú: Túlságosan terrorizál bennünket 1 /gesztussal/ Most is ez a párbaj !... I.Aranyifjú: Ken lehet szeretni azt, akitol fél az ember I II.Aranyifjú: Én nem tôle félek, hanem miatta. Mi történne vele, ha egyszer megfordulna a kártyaszerencséje ? I.Aranyifjú: Arra én is kiváncsi vagyok. Mert őszintén szólva, nem hiszek a Célamerikai ültetvényeiben. June: /élesen/ Merné ezt a szemébe mondani ?... Pinto: /megjelenik. Pólóra öltözve. Izmosan, karcsún, fenyegetően. A föllépése olyan, hogy a gavallérok, akik a háta mögött megszólták, zavartan elhallgatnak, amikor a közelébe kerülnek. Ez az ember divatban van, de mégis kényes a poziciója. Lehet, hogy alapjában véve nincs rossz természete, csak attól olyan merev és aggressziv, mert örökké figyelnie kell, hogy a gazdagok rosszhiszemű és gyanakvó társadalma el ne tapossa. June rögtön hozzá csatlakozik. Az istállók felé mennek. Aztán, ahogy egyedül maradnak összesimulnak, Pinto rendkivüli rutinnal öleli meg a lányt. Szinte bántó és hideg $jár az a nagy szakszerűség, ahogy szájoncsókolja. June: /szédülten bontakozik ki az ölelésből, végigsimít a hom_ lokán/ Mivel bolondított meg ? Egészen el vagyok pusztulva .