Sardou, Victorien: Rabagas; Fordította: Deák Farkas; Q 17274

К " »' ' « • H е г с z е g. nevet. Hahaha ! Ог|а b Г i е 1 1 a nevetve megcsókolja. Ah, bocsáss meg, 4de — H e г с z e g. Jó, jó, majd megszokod... de most beszéljünk másról. Téged illetőleg terveim vannak. Gabriella. Ahl ' We rezeg. Igen, igen ; mit mondanál hozzá, ha férjhez akarnálak adni ? Gabriella. Engem ! hát miért ? H e г с z e g. Miért ? No hát, mert ez az általános szokás. Gabriella. Oh, nem oly sietős — H e г с z e g. Annál jobb, lesz időnk választani. - ü Gab'riella. De hogyha nekem nem fog nagyon, nagyon megtetszeni. H e г с z e g. Ismét egy polgárias eszme ! Mintha egy herczegnőnek olyanhoz kellene mennie, a ki neki nagyon tetszik. Gabriella, meglepetve. Ah!... Herczeg. Ha a férj minden kivánalom8 ; — nak, mint például név, rang, állás, politikai érdekek, megfelel.. . Gabriella. Oh, én nem fogom magamat chez tartani ! Herczeg. Mintha valaki kérdezné a te véeményedet ! Gabriella. Elég roszul teszik, mert végre is ez leginkább engem érdekel. Herczeg. magában Ez a kis leány helyesen okoskodik. fenn. De mi fejdelmek vagyunk, s ezt nem kell felednünk. Gabriella. Az igaz. Herczeg. És a fejdelmek nem magukért házasodnak, hanem népeikért. Gabriella. Milyen kedves dolog ez ! Herczeg. De én nem vagyok oly szigorú az elvekhez, s ha neked valaki tetszik, csak azt kivánom, hogy uralkodó családbeli legyen. Gabriella. Nos, papa .. . nem, nem, atyám ! én ismerek valakit, kiben e feltétel megvan. HerCZeg. raotoljogv». Ah, már jelölted is van ? Gabriella. Unokatestvérem.