Sardou, Victorien: Rabagas; Fordította: Deák Farkas; Q 17274

— 42 R a b a g a s. Igen, asszonyom, ez politikai ügy, az ön csipkéi csak ürügyül szolgálnak, az ön málhái közt, asszonyom, a sajtószabadságot üldözik ! És ön amerikai ! Brávó ! Majd felolvasom a lapokat a hallgatóságnak — s kész a botrány, a zivatar! előveszi Jegyzőkönyvét. Bátor Vagyok lakása cziméért esedezni, »n™ ma akar Az ön lakása, asszonyom ? Éva nyugodtan ftlvr. A herczegi palota ! R a b a g a s. Hogyan? És kinél lakik ön, asszonyom ? Éva mim fenn. A herczegnél uram! Tegnap óta palotahölgy vagyok és az ifjú herczegnő nevelője. R a b a g a s. És ön hazzám fordul ? «i™. De nagy liba ! Éva. Mit mond ön, uram ? R а Ь a g a S nevetve. Bocsásson meg, asszonyom, de ez oly furcsa ! Kegyed idegen . . . nem ismeri a viszonyokat ! ön az udvarhoz tartozik s taná< sot kér az ellenzék fejétől. . , Éva természetes hangon. Ah, hát ellenzék is van Monacoban ? R a b a g a s. Lenni kell, asszonyom — mint mindenütt. . . e nélkül • . . Éva. És mi czélja az ellenzéknek ? R a b a g a s. Mint a világon mindenütt, meghiúsítani a kormány minden tettét. r Éva Meggyőződésből ? R a b a g a s. Néha, igen Éva. Valóban, uram, most már értem, hogy ön . . . R a b a g a s. Hogy én nem védelmezhetem az ön ügyét. Lehetetlen. Ön ellen azonban bárkiét is ezer örömmel. Éva Ellenem ? Talán ép ez ügyet is ? R a b a g a s. Ezt is, ha valaki felszólít ! Éva De hisz ön azt modotta, hogy nekem igazam van. . R а Ь a g a S mosolygva hiszékeuységén. Egyelőre és elvileg tökéletesen igaza van. De hát gátol-e ez abban, hogy bebizonyítsam, hogy nincs igaza? Éva De hisz az imént ellenkezőt bizonyított . . .