Sardou, Victorien: Rabagas; Fordította: Deák Farkas; Q 17274

— 31 ­R a b a g a s. Ej legyetek nyugton, hiszen nem azért vagyunk itt, hogy vitatkoz­zunk ... irjuk meg a napi hí­reket. Camer lin lekiált a nyomdába. Noisette ! kefe-lenyomatot ! * R a b a g a s. Hát már ki is van szedve ? Hozzák a reggelit egy kia asztalon. V u i 11 a r d. Félig. Rabagasaz asztalhoz helyezkedik enni. Mi az újság ? V U i 1 1 a Г d meglepetve. 4 Nem olvastad a mai reggeli lapot ? R a b a g a s. Nem. Hisz most érkeztem... Camerlin. Ugy hát nem tudod a mult éj történetét ? R a b a g a s. Persze, hogy nem tudom. Camerlin leül a kanapára a Vuiliatd háta mögé könyököl. Tehát halgass ide ! Éjfél után, egy óra körül, többen voltak itt s az udvari kertek elzárásáról vitat­koztak. Legnagyobb szája volt Chaffionnak, ki a mult éjjel egyik oszlopra egy torzképet rajzolt, ki­ben mindenki a herczegre ismert. Rapiat fellelkesülve fogadást tesz, hogy a herczeg ablakába egy bó­gáncskóró-bokrótát, fog ^helyezni. R a b a g a s. Nos tovább ! • С a m r 1 i n. El is indul, természetesen holt­részegen . •. R a b a g a s. Mint mindig... Camerlin. Egyik kezében a bógáncskóró­bokréta, másik kezében a lajtorja, a tömeg távolról nézte, hogy laj­torjáját a falhoz támasztja. Két lépésre volt tóle a kis zöld kapu, mely az utczácskára nyilik, felmá­szik s már-már az ablakhoz ér, midőn a kis ajtó hirtelen felpattan, s köpenyét fülére húzva, egy férfi lép ki a kertből.... Rapiat ré­mülten elkiáltja magát, a férfi fel­dönti a lajtorját, Rapiat lezuhan... R a b a g a s. A gyáva ! Camerlin. íz­Embereink oda szaladnak... de az idegen már jó tova volt. — Rapiat a földön hevert, az orra be volt zúzva s orrán száján folyt а г vér és a bor... Természetesen ide hozták, lefektették s hogy magá­hoz térjen, újra ivott és még most is a padláson horkol... R a b a g a s. És ki volt az az ember ? • Camerlin. Nem tudjuk ! -

Next

/
Thumbnails
Contents