Sardou, Victorien: Rabagas; Fordította: Deák Farkas; Q 17274

, - 14 — Éva« rózsái mutatva. Tehát csakugyan fontos esemény volt, hogy leszakítottam. H e г с z eg oié« «jáni»«. Leszakgatni virágaimat ! Azzal fogom büntetni, h gy egész életében szakgatnia kell . Uraim ! az urak indulnak, hogy távoszannak. Éva Andréhoz. Mora úr, fel sem ismeri a régi barátnőt ? kezot ad. Andre Oh, igen, asszonyom ! k«z«t csókol. Herczeg megulepve. ön ismeri ezt az urat ? Éva. Igen ; Nápolyban a mult télen gyakran voltunk együtt. H e Г С Ъ e g féltékenykedve néz André után, kl Carloval távozik. ő boldogabb mint én ! 10-lk JELENET. Herczeg. ÉvaÉva leli * kanapéra. Kegyelmes úr,' még mindig lovagias ? Herrczeg «iva. Lavagias ön iránt ? Minő hideg szó! Mondja inkább, hogy még mindig el vagyok ragadtatva, szerelmes vagyok, a bolondulásig szerelmes. Éva. Két év ut4n is ? Herczeg. Ama nap óta, midőn az ön szigora miatt elhagytam Párist, hog} önt örökre kerüljem — esküszöm ez az első pillanat, hogy szivem szer nt szólhatok ! Oh, istenem, milyen boldog vagyok ! Éva őszintén szólva, én is nagyon örvendek, ho^y önnel kezet foghaték. ' Herczeg leül melléje egy székre. Monacoban volt, az én kertemben ... s még is, e félreértés nélkül... Éva. Ma délután érkeztem, s holnap reggel tovább akartam utazni. ' Herczeg. A nélkül, hogy lásson. Éva. Természetesen. A figyelem, melyben fenséged engem részesített Párisban, hol a véletlen összehozott Herczeg. Az angol követségnél...'ah, minő estély volt !.. megmérgezte éltem minden örömét !... Éva. A figyelem, melyben e méreg hatása alatt részesültem, közbeszéd tárgya lett...