Moliere: Scapin furfangjai; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 16685

- 5o Géronte: Scapin: Géronte: Scapin: Géronte; Scapin: Géronte! Scapin: Ugyan mi? Nem tudom, mit mondott ön neki az imént, amibe engem is belekevert nagyon helytelenül, de nagy szomorúságban találtara a fiatal úrat. El akartam űzni rossz kedvét s kimentünk a tengerpartra sétálni. A többi között egy szépen fölszerelt török gálya kötötte le a figyelmünket. Egy jóképű török ifjú meghivott bennünket a gályára, s mi elfogadtuk a meghivást. Nagyon udvarias volt hozzánk, megvendégelt bennünket pompás gyümölccsel és kitűnő borokkal. Miért volna ez szomorú? Várjon csak, nagyságos úr, most jön a fekete levese Mialatt ettünk-ittunk, 8 vendéglátó török fölszedte a horgonyt s amikor már künn voltunk a sik tengeren, engem egy csónakba ültettek s visszaküldték azzal az üzenettel, hogy ha a nagyságos úr nyomban nem ád ötszáz tallért, Algirba viszik a fiát. ördögbe is! ötszáz tallért! Igenis, nagyságos úr, még pedig két órán belül. Kötnivaló pogánya! így tönkretenni engem! Az ön dolga, nagyságos úr, haladék nélkül