Moliere: Scapin furfangjai; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 16685

- 2© Scapin: Argante; Scapin: Argante: Scapin: Uram Istenem, hát ne kapaszkodjék bele a szóba. Azt akartam mondani, hogy végzetszerűleg keveredett bele a dologba. És miért keveredett bele? Hát azt kivánja a fiától, hogy olyan okos legyen, mint az apja? Ifjúember csak ifjúember s nincsen meg a hozzávaló esze, hogy mindig okos dolgot műveljen: bizonyság rá a mi Léandreünk, aki minden intéseim ellenére is még sokkal helytelenebből viselkedett, mint a nagyságos úr fia. Szeretném tudni, hogy ön nem volt-e soha fiatal, és a maga idejében nem rúgott-e ki a hámból, csak úgy, mint más ember fia. Hallottam ám, hogy legénykorában sokat forgolódott az asszonyok körül, hogy a legszebbeknek csapta a szelet s nem volt nyugta, mig célhoz nem jutott. Való igaz, megengedem. De én mindig az udvarlás keretei közt maradtam, s nem tettem meg azt, amit a fiam. Hát ugyan Octave úr mit tehetett volna? meglát egy fiatal teremtést, aki nagyon sziveli /mert abban apja fia, hogy a nők bolondulnak utána/, az ifjú úrnak megtetszik, meglátogatja, udvarol neki, epekedik érte és adja a szenvedélyes imádót. A hölgy enged az ostporanak, a fiú nem hagyja a jó