Moliere: Scapin furfangjai; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 16685

- 11 /Silvestre/: cseppen az atya, akit csak két hónap múlva vártunk, hogy nagybátyja nyomára jött titkos házasságunknak, s hogy gazdámat össze akarják házasitani Géronte úr leányával, aki második feleségétol való, valami taromtói asszonytól. Octave: S mindezen fölül vedd számba, hogy az az édes teremtés szükséget szenved, és nekem nem áll módomban, hogy segitsek rajta. Scapin* Ennyi az egész? No hiszen mindkettőjüket zavarba hozza ilyen csekélységl Érdemes is emiatt annyira felindulni. Nem szégyenled magad, hogy még ilyen semmiség is megakaszt? Mi a manói Ekkora darab emberré serdültél, s tökfejedben nem találsz, elmédből nem tudsz kivasalni valami helyes kis cselfogást, amellyel eligazíthatnád a dolgot. Fuji ördög vigye a fajankóját! Bár azelőtt bizták volna rám, hogy tegyem lóvá a két Öreget, be kifogtam volna mind a kettőnj hiszen akkora voltam még csak, mint az öklöm, már is száz jeles csínytevéssel tüntettem ki magamat. Silvestre: Beösmerem, hogy engem az ég nem áldott meg ilyen tehetséggel, s nem is vittem olyan messzire, mint te, hogy kikössek a hatósággal . Octave: Itt jön az én kedves Jácintom.