Harsányi Zsolt: A zenélő óra; Q 16290

/•MÁRIA |/ -48- " nokünk egy régi zenólőóiánk, belül majdnem üres. Abba tettük. PATAKYx És kivitték a tanyára ? MÁRTA: PATAKYí Én akasztottam fel az ÍBpAr&nkhpvu Eltörtem a rugót., hogy-dráe ke ljen hozzd./jNaVew/ Ez az ország nem^vesz TAHYNÉ: Jaj, hát mondja, van romirység? • • „ PATAKT

ï NEN^RSERÉLNI kel 11 Hinni koLl ! Hinni kell ában, hogy oni hazugság, az nem maradhat valóság. Kétszer kettő négy. Ami fehér, az fchcr, ami fekete, az feketo-, Ami magyar az magyar, Ugye milyen egyszerű? Kétezer kettő. MÁRIA i És milyen szép, /* Ajtónyitás!/ TAHYNÉ: /•izgatottan:/ Vigyázat !.•.,.fon valaki. Jaj de mogipdten, Maga az, Ccepocz ? CSEPEOZ: Megnéztem a bőrök) t inetállom, tizenhét darab. TAinmÉ: Igon,,, ,,/inagy zavarban:/Ez egy órás, megigazü»t<v az órál&t.