Harsányi Zsolt: A zenélő óra; Q 16290

-34/JKAMPÓS:/ A pénz, mog az ékszer egy zonclóórában van. Valnha itt lógott a falon, obbo a szobába. Ott ni, noglábszik a holyo. És a zenélóóra, пв

g bonne a pénz, mog az óKszer, meg ninàon kint van a tanyán. NABRISEK: Ezoknél ippen m^ van az aratóünnop, hogy jutunk nink oda, hc^ senki о tudjam cg. Ippen az a jó. Az ember megvárja, ómig ogy Kicsit besötétedik, esztán ügyoson elcsúszik a zírzavarban. Nekem ie ki kéno menni erro az > arat óünno pro eogiteni, mort nagy vacsora lesz. Csakhogy ón nem molyok ki. Én most rettenete sen beteg leszok. Befekszek otthon az ágyba, még valami ápolót is ültetok a szobán ajta ja elé, Csak holnap reggel leszok jobban. NABRISEK: Micsoda? Hát akkor ki mogy a pénzért a tanyára ? KAMPÓS: Én. De nem az ajtón át, hanon az ablakon, az udvar felé. NABRISEK: Tyü, r.ost értőm csak. Tanuja lesz arra, hogy betegen feküdt ós az ajtón nem lópott ki. KAMPÓS: Na lássa. Ha egyszor nálunk van - pénz, sonni baj nem lehet, Móg feljolentóst so tehetnok,