Faragó Jenő: Offenbach; Q 16143
-37Eugenie: Offenbach: Offenbach: Eugenie : Offenbach: Eugenie : Offenbach: Eugenie: Offenbach: Eugenie : Offenbach: Eugenie : Offenbach: Eugenie : Offenbach: / bizonyos, de nem határozott tiltakozással, kezét kicsusztatva /: De Offenbach ur !... / szerelemittasan /: Könyörgöm, hallgasson rám ! Duet t. Kérve, kérem én, legyen az enyém ! / Leül a kőpadra./ Elfogott a vágy, - nyugodni nera hágy ! / Hivja./ Hüs az esti szél, álmokról beszél, Kérve-kérem én, legyen az enyém l / Feláll./ Mondjad szivem, alszol-e, Hogy nem érted a szerelmi szót ! Ha alszol, álmodsz-e üdvöt, mámort, minden földi jót. Leng a langyos esti szél, Százegy sóhajt hoz magával ő ! Ki tudja mit beszél Titkon, lopva, hozzánk hogyha jd ! / Légy enyém/ egyre ezt kérem tőled ! Oh, te dőre I Majd jövőre ! Légy enyém, egyre ezt kérem tőled ! I Oh, te dőre ! Majd jövőre. / Kegyelem / Könyörög a szivem ! / Nem ! Nem ! Nem 1 / / a zene alatt megcsókolja. Eugenie szabadkozott, • * ' végre megnyugodott. Átölelve tartja /: Kincsem, virágom, drágám ! Játszik a tűzzel, - még megég ! Mért nevet szivem vágyán ?
