Faragó Jenő: Offenbach; Q 16143
-22Offenbach: Eugenie : Offenbach: Eugenie : Offenbach: Eugenie : Offenbach: Eugenie : Offenbach: Ke bten: Azért, mert oly ifjú még, ne legyen oly bohó. / vidor an/: Kár, kár, oh be kár, Elszállt a madár ! És ön uram, azt hitte, hogy rég elfogta mór ! Kár, kár, óh be kár, Elszállt a madár ! És Ön uram, azt hitte, hogy róg elfogta már ! / beismerőlag/ NQfn értem én a módját, Hát megbocsásson /: / engesztelődött /» Lássa, mért volt oly mohó 1 A támadás nékem már régi szokásom ! / Lássa, lássa mily bohó,/ Ah! a szivem oly mohó ! / Alszik a sziv, alszik a sziv, Ki igy kopogtat, az felriasztja őt./ . 'i • Alszik a sziv, alszik a sziv. Erőszak / ritkán / hóditja neg a nőt ! Alszik a sziv, alszik a sziv Ki igy kopogtat, felriasztja őt. Alszik a sziv, alszik a sziv. Erőszak nem hódit meg nőt. / Ének végén a lépcső előtt állva, Offenbach csókot nyom Eugenie kezére, amire Carlo belép, kézcsók hirtelen abbamarad./
