Faragó Jenő: Offenbach; Q 16143

-14Herminie: Pedro: Herminie: Pedro: Herminie: Pedro: Herminie: Pedro: Herminie: Pedro: Herminie: Pedro: Herminie: Pedro: Cseléd: / Hallgat./ És azelőtt te is szerettél. / Hallgat; leül a lugas kőpadjára,/ / közeledve /: Emlékszel ? Szevillában fogadtunk egymásnak örök hűséget ?! Te pöttyömke leány voltál, - én apró kis legény... Emlékszel még rája, Herminie ? / Melankólikusan nemet int./ Nem emlékszel, me, t nem akarsz emlékezni. Elfelejtetted Szevillát ? / közönyösen /: Szevilla, Szevilla ! A régi nóta ! Azt kornyikálják évek óta: Szeretsz ? - Szeretlek! Emlékszel ? Emlékszem ! - Mire emlékezzem ? A bábuimra. A játákaimra ? / mellé ül; megfogja Herminie kezét /: Az esküvéseidre ! - Igy ültünk egy este a kertünk ölén... Akkor tavasz volt... Igy fogtam a kezedet, Herminie... A/;kor virág fakadt a rózsatőn... Én hozzád hajoltam s megcsókoltalak, / Meg akarja most is csókolni./ / kivédi, s elillan jobbra /: Jaj! jönnek ! / engesztelve utána szól /: De Herminie ! Herminie! / El Herminie után./ Hetedik jelene

t. Carlo, egy női cseléd. / már a csóknál megszólal, kivül/: Igenis, méltóságos uram ! Megértettem, / Carlo után belép./