Pázmán lovag; Q 16023

- 10 2. jelenet /Ildikó, Cicelle./ Ildikó : Cicelle Ildikó : Cicelle /kilépvén, riadtan nézi a tornác korlátján felfutott rózsák egyikét/ Ni, elhervadt a rózsám!..«, /Halkan/ Már ez is. Ez is? Melyik még? Mind a többi friss... Vagy ugy: magadat véled hervadónak ujfent?.Ugyan már! Nálad virulóbbat virágok közt sem lelhetnénk sehol. Mi bánt, madárkám? Mondd! /felsóhajt/ Tudod te jól. Mondtad már, de ha százszor mondanád, sem érteném meg... Pedig majd anyád vagyok, csak épp hogy nem én szültelek, « de én emtettelek s neveltelek nagyasszony-anyád helyett..hadd nyugodjék békén. .De hát mondd, vajh. mit hiányol uég szemed s szájad?...Tán nem tudod te se! Mit kivánhat egy nagyúr hitvese, kit férje csak dédelget s cicomáz? Kastély Budán, itt meg e kerti ház; selymet, bársonyt, amit csak hoz a kalmár,