Pázmán lovag; Q 16023

- 42 2. jelenet /Voltak, Ildikó./ Ildikó : Enikő : Alán; Ildikó : Enikő : Ildikó : Enikő : Rigo, Alan /izgatottan be/ Ugy szöktem el, nem láttak meg talán... /meglepetten/ Nagyasszony ! /meglepetten/ Néném! /meglepetten/ Ó, te itt, Alán? Nem értem... Ő az, kit ma emiitettem, hogy ő, meg én...egyszóval: hogy mi ketten.. Értem. S szivemből örvendek is ennek. Vigyázzanak reátok mind a szentek! De most, ha hozzám is van jó szived, segits rajtam, Enikő! /nagy készséggel/ Segitek, kegyes nagyasszony, bármit is kivánj. /Leülteti Ildikót az egyetlen székre, s mags a zsámolyra, Ildikó lába elé ül./ /a két nő mögé állva, gyakorta összenézve, élénk arcjátékkal kis érik Ildikó szavait./