Pázmán lovag; Q 16023

/Ildikó/ Pázmán: Ildikó P

ázmán Ildikó Pazman r Ildikó Pázmán - 34 szemem sugára, tükrözvén szemed, parázs ajkam, mely lángra gyújt s eléget, hogy téged féltitek, téged! Téged! Téged! /megin^og dühében/ Ni csak... valóban, hogy dobog £ szived, s arcodat mily hevület fe&ti meg, még engem is meggyújtasz... És hajad mily pajkosan csiklándja nyakamat. Leheleted száz hangyaként bizserget, hogy egycsapásra izzadok s didergek, mint kibe süly állt. /karja lecsügged/ Ne hagyj el! Ne még! Sugj a fülembe, ugy, mint azs elébb! /mint fentebb/ Nincs férfiú, ki ifjabb volna nálad! Jer, hadd melengetem meg nyoszolyádat, s türelmes 14szek, mint akár a bárány, csak el ne menj, ne hagyj magamra árván! /visszazökken dühébe/ Ohó!... A fondor, lám, azt hiszi tán, igy már nem látok átal a szitán s rászedhet, mint a málé ostobát. De jó uram, ha... /lerázza magáról Ildikót/ Egy szót sem tovább! J9f /