Pázmán lovag; Q 16023

- 27 Alán: Pázmán: Alán: Pázmán: Pázmán; Mátyás ; Pa.zman: Alán: Ildikó : Pázmán : S van erre mód? Van ám.' De hát ki tudja ezt? Csak nézz reám! Sokat tanultam sok más férfi kárán, s lásd, hitvesem oly szende, mint a bárány. Erényöv? Herélt törökmódi szolga? Minek? Az egész csak dresszura dolga. /Ebben a pillanatban veszi észre Pázmán és Alán az egymást önfeledten átölelve tartó Ildikót és Mátyást. A lélegzetük is eláll, majd -/ /Éktelenül felordit./ /elengedi Ildikót, átugrik a tornác korlátján, villámgyorsan átfut a szinen, átalveti magát a sövényen és jobbra el./ /üvöltve/ A kardomat !..A buzogányomat ! /a nagybátyja iránti tiszteletből nem mer hangosan hahotázni, de olyan erővel fogja el a nevetés, hogy végül is a földre teriti./ /csupa rettenet./ /m.f./ Hé, csatlósok! Hol vagytok, fránya bad?! im Hol a ház népe?! Hol a sok cseléd?! A sok mihaszna, lusta csőcseLék!!!