Pázmán lovag; Q 16023

23 oty ás/ Ildikó : Matyas : Ildikó Mátyás : Ildikó : Mátyás: s meggyógyulok a szótól: Ildikó. Nem énekel szebb dallamot rigó, nem bug a gerle, nem dalol pacsirta; e nevet egy tiindérpoéta irta, hogy láthassuk a mennyet idelenn... Megszégyenitesz, kedves idegen. Asszony vagyok, nem illik s nem szabad.... S ez csak a neved, ... ámde tenmagad még szép nevednél is százszorta szebb vagy, szépséged láttán bátorságom elhagy, erőm elillan, káprázik szemem és ugy csüngök e bájon s kellemen, amely rajtad sug'árzik és lebeg, hogy szélütötten szinte hebegek, /naiv elismeréssel/ De...szépen hebegsz. Nincsen olyan szép szó, mely szépséged dicséretére méltó. Harmat nem frissebb a hajnali mályván, nem fehérebb a carrarai márvány, tajtékon nem ily tündöklő a bab, ma szült gödölye nem ártatlanabb, /méla tárgyilagossággal/ Hát ez igaz. Hitemre, nem lehet Szűz Máriánk sem szeplőtelenebb.