Labiche, Eugene: Olasz szalmakalap; Fordította: Horváth Árpád; Q 15559

18 /toléiyét? Mo na noourt : pöbln: Mon* noourt : Fahim rd: áonanoourt : Héléne

: Fa dinar ci : Mon encourt : Faainard: Mom.noourt : Fadinard: Mon; noourt : Jooin: F; dinard : üonanoourt : Héléne: Faain; rd: Hélène: Mon' noourt : Не

1éne: Fadinard: к huzt dïug még nem kész, uram, még ; z akit hatunk. • zi Jtitaumt, oáoai, szakítsunk! Hekeia senki emberfia nem fog a tyúkszememre hágni! /Kikezdi rázni a fájlalni в lábéit/ A mindenségit! Mi beja? Lfkkoipőa van! zorit, hevit, gyötör, /Ujre kapkodja a lábait/ a mindenségit! Idővel aejd kitaposod, papa. /j iázni kezdi e vállait/ /Eéione mozdulataira/ Hát ennek mi beje? /?» dinárához/ Hoztak-e ide egy mirtuszágat nekem? Magának? Mi az ördögért? z szimbólum, uram, ha nem tudná. Ahá. /Mosolyog

7 Mign persze os-k nevet ezen, s fölényeskedik, mert vidéklek vagyunk!?! /bömbölve zokog

7 Kertészek! ügy an, dehogy! Le nem törődöm vele. M? gaa {.karom oevinni a mirtuszt a lunyom halószobájába, hí ad mondhassa el... /Újra kapdosni kezdi s lábait/ /naiv hálával, Milyen aranyos az én apukám. f iUzza a vállait/ /ijea

с elképedéssel félre/ Már megint. Mi ez? Vitustáno? hiúig észre se vettem, japa.... Mi az? Gombostű van a hátamban, ugy ezur, /megnyugodva/ Mindjárt mondtam.