Labiche, Eugene: Olasz szalmakalap; Fordította: Horváth Árpád; Q 15559

12 gy rózsaszál, narancsvirágkoszoruval: ilyen az én Hélénékém! Aranyos kis fészket rendeztem be magunknak, /Díszlet re mutatva/ ügye, ínég ez 1з egészen csinos? Be odafönt /„Az emeletre árut; t/ egyenesen tündéri! :gy mahagóni paradicsom, zergebema függönyökkel• Kicsit drága voit, de nagyon csinos. Igazi, méze»hetekhez illó bútorok. - Aj, de szeretnék már éjféiutaii lenni! /Ábrándozik/ /Kint hangok, Jönnek! j és a násznép. / Felkelt, visszaxíí4 rakja a széket, nagyon izgatott és eleven leaz/ Máris érzem a hangyabizsergést. 5. jelenet. in is, miié, ^rüinard. /Kh.kinyilik az ajtó, s egy kplapnélküli hölgy, meg egy katonatiszt látható./ Maais: / miiéhez/ Nem, nem, /mile, könyörgök... mile: Csak jöjjön drágám, ne féljen semmitől. /Belépnek./ F

вdinerd: , Ijedten, félre/ t szalmakalapos hölgy és a zuáv! Szépen vagyunk! Anais: /zavart; п/ mile, könyörgök, ne c sináljon botrányt... i-Jmile: begyen nyugodt, a lovagja vagyok. /Fbdinárához/ Ugye,nem szuaitott ru uram, hogy ilyen hamar viszontlát bennünket? Fadinerd: /erőltetett mosolxyal/ behogjnem! Éppen vártam ezt a meg _ tisztelő látogatást, bur bevallom, ebben a pillanatban.. /Félre/ Mi a fenét akarhatnak? /mile: /nyersen/ Talán leültetné a hölgyet!? Fadinrrd: , oditói gy karosszéket A.naisnak/ Oh, bocsánat! A nagyságos asszony le akar lUni? Igazán nem tudtam. /Félre/ > a násznép minden percben itt lehet.