Schnitzler, Arthur: Körtánc; Fordította: Bródy Sándor; Q 15426

- 38 Fiatal ur Az onibert - hiába - idegessé teszi... Amellett az az őrzésem, hogy fe folyton, folyton acre gondolsz. És még csak ez bánt igazán! Fiatal asszony Fiatal ur Fiatal asszony Fiatal ur Fiata lasszony Egyáltalán nem gonddok rá. Oh, igen! - Ba legalább meg volnék róla győződve, hogy szeretsz! Mgg több bizonyítékot kivánsz? Látod...megint gunyolódel. De hát miért? - Gyere már, hajtsd ide az édes fejecskédet. Fiatal ur Fiatal asszony Fiatal ur Fiatal asszony Fiafc al ur Ah! Ez jól esik... Szeretsz? Oh, hiszen olyan boldog vagyok! De azért nem kall sirnod is... /elhúzódik tőle, a végletekig izgatottan/ Már megint, megint..Hiszen mennyire kórtelek.. Fiatal asszony Fiatal ur Fiatal asszony Fiatal ur Ha, azt mondtam, hogy ne sirj... Azt mondtaû: Nem kell sirnom is... Ideges vagy, drágám. Azt tudom.