Széchy Ágnes-Kárpáti Zoltán: A pártütők; Q 14887

I pg — / ' Kováén» Kiebir<-i » Klsbirói Kovácsi iregbiré« • ..' • Kisbíró, 4 . ili, .oaii | • ríni, dOSll ililit — 18 — deleiaboti forgott as ország és <te milye» fckosot megolő St can a bajt, magához hiv t. ( iobii-c áa ováca viasösajöiinok, egállnak -és hallgatóznak) £» meg bagó süvegedben, rékapréaes mentédbe®, veres, aranyeoiju.oa prusalikban aegj©Ionok olítte, bátran ma; -állok« (iéláUi csinálja, amit mond) C körülvéve as ország nagyjaitól kegyeoon iát nekem ős igy szóig Oregbiré aradi Tessék hozzám jtnini, csak közelebbi - laeou lépéoekLel ölébe járulok ós térdre oresakodea.•• Hésdt Ilózd a birdtl . t oaiaálY falán im diozik,««! (óvatosan a toruio lejrata felé oorapolyognak) Aztán igy ásol» keljen fel, drága üregbiré oromi n felette sieg vagyok elégedve kenddel« in os al folaelek«•• Hágában beszél« ügy ásóitok . z okos ©táborok«*«l fel, jobb hátul) Megindul a disz

so menet, én a király old .loa, befelé a Palotába« (bemegy a házba) So, ómé®, gyerünk emberedet kiparancsolnil i á ősin rövid ideig Urea, egész besötétedik« A tszeoküati ház ablakán világosság gyúl ki, úgyszintén a küzségbtlzábéi fény szűrődik ki a tornán nyitott ajtaján) (lámpással jönnek, óvatosul kinyitják a kiskaput, kilesnék) botét van már, jönnék nemsokára« Sáskor mindig sajnálod, ha elmúlik a nap« Miért éppen ma örülsz agy az estének? A med este nagy örömet hoz nekem,iiosti« Ha megvalljuk bátyúanak ozerelokn et«