Igaz barátság és szíves szerelem; Q 14598

— 30 —' Florentina. Mit beszélsz Hermiás! mondasz-e gyilkosnak? Eddig tartottalak tanácsnak, okosnak; De ha halálodat nem látnám károsnak, Adatnál tömlöcznek, még pedig zárosnak. Nem kívántam soha napját halálának . A szivem sem ártott szive táblájának. Nem tudom, miképen mondasz gyilkosának. Hermiás. Majd meghal Philosten, méltán mondlak annak. Florentina. Nem oly gyenge szálon függ talán élete ? Hermiás. Elszakad, mert a kín igen gyengítette, Ha szívedet aczél nem keményítette, Szánd meg, ily véletlen ne legyen eleste. Florentina. Mit miveljek vele? Hermiás. Szeresd: nem egyebet. Florentina. Most is a szerelem ejtett rajta sebet, Attól egészsége így megkisebbedett; Ne kényszeríts arra, kérlek én tégedet. Hermiás. De alázatosan kérem felségedet, Lágyítsad aczélhoz hasonló szívedet; Szánd meg, ismét kérlek, szegény betegedet, Vesd nyavalyájára orvosló kezedet.