Szilágyi László: Én is a kisöcsém; Q 14058

Alszom széken is, alszom földön is, Pesten és külföldön is. II. Reggel felébredek dagadt szemekkel És ebédre semmi étel nem kell Régen már Látom, hülyének tart egész családom, Pedig csupán aludni vágyom, Ez szégyen bár. /Refrén:.../ Az ének végén groteszk tánc, melynek végén Kató lába a levegőben marad. Állva alszik el. Majd dobütésre felriad, beleveti magát egy karosszékbe és olvas./ Prici /kimerülten jön/ Még egy próbakóstoló és szétrepedek, /meglátja Katót/ /fennhangon, kedélyesen/ Jónapot, drága Kató kisasszony. A kedves papa nemsokára idejön. Addig, ha megengedi, én szórakoztatom./csönd/ Kató kisasszonnyal élvezet diskurálni, /néma csend/ Bocsánat, hogy a szavába vágok