Scribe, Eugene: Egy pohár víz; Fordította: Harsányi Zsolt; Q 13676

Bolinbroke: A hölgy miatt ? Maaham: A pénz miatt. Még mindig tartozom vicomte urnák azzal a kétszáz arannyal. Mikor ón szerényen ismeretlenül Londonba jöttöm, vico :to ux azzal a pénzzel az életemet mentette meg. Moccanni sem tudtam volna. És még mindig tartozom velo. îîincs kínosabb dolog, mint mikor az ember nem tudja kimutatni a háláját. Bolinbroke: Pedig én tudnám a módját. Cseréljen velem adósságot fiatalember» Nekem tudniillik százszor annyi van., mint magának. Mashaas Igazén ?" Szörnyű helyzet. Bolinbroke: Ne gondolja. Tönkrementem ugyan, de sohasem voltam derültebb és szabadabb, mint mióta nincs pénzem. Látja fiam, én öt esztendőn -Keresztül eszeveszetten költekeztem és közben halálosan unatkoztam. Mindig rossz kodvem volt. Huszonhat óva s koromban kezdtem végre jól érezni magam. Akkor fogyott •• el a pénzem. láasham: Igazán ? Bolinbroke: / bólint / Gyorsabban nem tudtam a nyakár hágni, mort a pénz nagyon sok volt. Srra mi történt ? Alig éreztem jól magam egy kicsit, a családom, hogy V rendbehozzon, elvétetett velem egy rendkivül rokon— szenveo hölgyet. Hozomány egy miIlló. A sze3zélye két millió.. Mit gondol, mit csináltam ? Visszaadtam a hozományt ós véglegesen fellélegzettem. Elkezdtem élni. Végre szabad embernek ereztem magam.