Wedekind, Frank: A tavasz ébredése; Q 13670

A boldogságtól - az örömtől - majd kiugróm bőrömből Raj takaptak? Átmentem! -- Menyhért, képzeld, átmentem ! most már összedőlhet a világ!...Átmentem! Ki hitte volna, hogy átmegyek! Még mindig nem értem! - Hússzor elolvastam! - Nem akar tarn hinni a szememnek - Nem tudom - olyan furcsán érzem magam - forog velem a világ... Menyhért, Menybért, ha tudnád mit álltam ki az előbb! Gratulálok Móric. Örülhetsz, hogy megúsztad. Nem tudod Hans, nem is sejted, mi forgott kockán. Három hete úgy surranok el azelőtt az ajtó előtt, mintha a pokol tornáca volna. Es ma látom, csak be van hajtva. Azt hiszem, ha egymilliót kináltak volna az se ta rt ott volna vissza! Ott állok a szoba közepén felütöm az osztálynaplót - lapozok - megtalálom - és közben egész idő alatt.. .-reszketek, ha rágondolok ...Egész idő alatt? Egész idő alatt tárva-nyitva mögöttem az ajtó - hogy jöttem ki...hogy jöttem le a lépcsőn, nem tudom.