Wedekind, Frank: A tavasz ébredése; Q 13670

- 28 /Wendla/ sajnálom szegényt, hogy • eg a párnámat is telesirom miatta. Hónapok óta töröm a fejem, hogyan segithetnék rajta. Milyen örömmel helyettesíteném, csak nyolc napig! Menyhért; Egyszerűen fel kéne jelenteni az apját. Akkor elvennék tőle a gyereket. Wendlas Te, Menyhért, engem még soha életemben nem ütött meg senki - soha. Próbáltam már önmagomat ütni, hogy érezzem milyen. Borzalmas lehet, Menyhért s Nem hiszem, hogy van gyerek, aki megjavul tőle, Wendla: Mitől? » Menyhért: Ha. verik. Wendla; Például ezzel a vesszővel itt! - hü, hogy suhog, hogy hajlik! Menyhért; Ettől kiserked a vér. Wendla: Nem ütnél meg ezzel? .Memyhért: Kit? Wendl cl e Engem. Menyhért: Mi jut eszedbe, Wendla! Wendla: Mi van abban? Menyhért: Ugyan, nyughass már! - Nem ütlek meg. Wendla: , De ha megengedem! Menyhért: Nem, kislány! Wendla: De ha kérlek rá, Menyhért! i