Wedekind, Frank: A tavasz ébredése; Q 13670

27 Wend

le Menyhért Wend le. s 'Menyhért Wendla

: Meny be rt Wend la Minek szomoritanád kedves szüléidét. A konfirmálkozásba még nem balt bele senki. Ha nem volna az a szörnyű fehér ruha, amit fel kell vennem, még lelkesedni is tudnék érte. Nincs önfeláldozás! Nincs önzetlenség! Látom a jókat, szivük repes, látom a rosszakat, nyögnek és remegnek - látlak tégoc^, Bergmann Wendla, rázod a fürtjeidét és nevetsz és elborul a kedvem, mint a számkivetettnek. Miről álmodoztál Wendla a patakparton?! Butaságokról! » Bolondságokról! Nyitott szemmel?! Azt álmodtam, hogy szegény koldusgyerek vagyok, hajnali ötkor küldenék az

t utcára és egész nap • \ koldulnom kell, fagyban, szélben, kenényszivü nyersszavu emberek között. És ha este, éhségtől és hidegtől reszketve, nem viszek haza annyi pénzt, amennyi apámnak kell, akkor ütver. Ezt ismerem, Wendla. Köszönd az ostoba gyermekmeséknek. Ilyen brutális alakok nincsenek már, hidd el. Ebben tévedsz, Menyhért, vanta к - Bessel Mártát minden este elverik, másnap csupa kék folt a teste. Hogy annak mit kell szenvednie. Ugy