Hunyady Sándor: A kártyás asszony; Q 13269

8 kezelni. Lucy: A zseton viszont egyszerűbb. Ha élő pénz forog, soha nincs elég apró. Röné: Hol kell itt apró? Husz pengő a kopogás. Adél: Az igaz, irtó nagyban Játszunk! Én szivesen lemennék a felire! Lucy: De minek, ha már egyszer megszoktuk az erős Játékot?! /egyenesen Adélhoz/ Nem ismerek rád, Adél! Te vagy óvatos?! Ebben a csipkében, ezzel a tizkarátos kővel a gyűrűdben?! A retikülöd is biztosan teli van tömve százassal ! Adél: /sóhajtva/ Hisz éppen ez az, szivem. Teneked könnyű! Lucy: Hogy-hogy könnyű? Maradtam adósa valakinek? Adél: Ne haragudj életem, de nem is maradhattál, mert sohasem vesztettél. Ha megcsinálnánk az utolsó félév statisztikáját... /dühbe Jön/ Különben vigye el az ördög! Bánom is én, gyerünk! N

em vagyunk már gyerekek! Vigyázzon mindenki a bőrére! /А helyválasztás szertartása után leülnek. Mind a négyen gyakorlott kártyások. Ugy tartják a kártyát, olyan rutinnal osztanak, húznak, fizetnek, mintha egyszerre négy nagy sebészprofesszor operálna egy asztalnál. A sima, gyors tempójú, elegáns Játék alatt folyik a dialog./ Lucy: /а férfihez, aki mögéje állt/ Ne haragudjék, Jenő! De Jobban szeretek gibic nélkül Játszani! /А férfi egy sértődött "pardon"-nal tovább lép./