Hunyady Sándor: A kártyás asszony; Q 13269

22 hova. Csak menekülni innen! Vezér: /csodálkozik/ Menekülni? Kovács: Igen, kérem. Ez is hozzátartozik az ügyhöz. Tudniillik a közvélemény már régen elválasztott bennünket. Vezér: Hogy érti ezt? Kovács: Ugy kérem, hogy a világ tudja, arait a feleségem még nem tud. Hogy nekem nincs módom, talán jogom sincs, kisajátitani magamnak egy ilyen finom asszonyt. Es a jóbarátok előre leszámitolják az összeomlásomat! Ez elől szeretnék menekülni! Csak pár hétre! Csak egy kis levegőt! Mert a sok undok fecsegés még csakugyan elrontja az életünket!- Ugy állok, kérem, hogy néha már alig merem szeretni a feleségemet. Bújok előle! Elhanyagolom! Talán már rám is unt miatta. Pedig alapjában véve, azt hiszem, összeillünk, mint a sróf és a csavarmenete. /А fejéhez kap, elkeseredve./ Mit csináljak? Bevalljam neki, vagy . hazudjam, ami ma éjjel történt velem?! Vezér: /egy kis éllel/ Persze! - Gyerekük nincsen! Kovács: Oh, kérem, de boldog lennék, ha egyszer megengedhetnék magunknak ezt a lukszust! Vezér: /megrovón/ Ne panaszkodjék! Minden gondjában benne van az ifjúság öröme! - Asszony! Szerelem! Küzdelem! Csak egy igazi baj van. - Az, ha az ember öreg! Kovács: Ne tessék hinni! Ugy fáj a fejem, mint egy fog! Minden veszedelemben forog! Hol kezdjem a védekezést? Merre harapjak? - Tűrjem, hogy leteritsenek? - Tessék