Rejtő Jenő: Ötvenéves találkozó; Q 13264

- 25 Hajnali Ruzicska: Hajnal: Ruzicska: Hajnal: Ruzicska: Olivia: Ruzicska: Hajnalt Ruzicska: Olivia: Ruzicska: Olivia: Hajnal: Olivia: Ruzicska: Hajnal: Ruzicska: Hajnal: Ruzicska: Hajnal: Jóestét. Ajánlom magamat. Boldizsár! Én vagyok Hajnal! Nahát, ez kedves! /Félre/ Ki ez? * Nézze, ki áll itt! /Oliviára mutat./ Együtt ültünk?... vagy nem is tudón... Atyám! /Nyakába borul/ » /Ámultán áll./ Milyen megható!... /Közeledik/ Add őt nekem is... /Kitárja a karját/ Ne adjon! /Öleli/ Mondja kérem, ... hogy van az, hogy ön apának érez engem? /Elengedi/ Én C3ak ma tudtam meg , hogy te vagy az apám. Nem is tudóm, hogy mit mondjak... olyan hirtelen szaporodtam... ki van zárva kérem, hogy tévedés? Talán nem szabadótt vólna meglepni téged, azért vagy ilyen zavart... ••• ' v ' > , . ' _ ' . _ ' ' - é Y .V , pMenj be a nénihez Olivia, hagyj minket magunkra. * * * Viszontlátásra.•• apám! /El./ /^élre/ Vigyázz, Ruzicska, itt valami nagy marhaságot » . csináltál. Boldizsár! Én vagyok a Hajnal. Nem ismersz rám? Én vagy< a Hajnal. 4 t < • ' A Hjjnal.../Mintha kezdené megismerni/ Már dereng... dereng bennem a Hajnal..• Nem ismer meg a leveleim után? Ugy-e eljött értem? Nem értem,-hogy tetszett ezt mondani? Azt irta, hogyha eljön, szépen elvisz Svédországba, mert szeret. m