Rejtő Jenő: Ötvenéves találkozó; Q 13264

- 23 /Hajnal/ Olivia: Hajnal: Olivia: Hajnal: Olivia: Hajnal: K e gy e Íme s as sz óny: Ruzieskat Kegyelmesasszönyt Ruzieskat ^egyeÍmesasszonyi holnap talán már utazik tovább, nekem meg kellett mondanom: te Jásznaskőy Boldizsár gyermeke vagy. És Bandi nem sejti a valót? Széchyék azt tudják, amit mindenki, hogy te Petrik ' 4 báró leánya vagy. A báró téged adoptált. És édesapám a követ, nem is törődött velem eddig? ő tudta, hogy Jó kezekben vagy, de azért félévenként váltottunk egy-egy levelet, mindig meleg, szeretetteljes hangon irt, de nem akart hazajönni, mert fonák lett volna veled a helytete. Most azonF " t ban annyi év után, talán feladta az álláspontját. /Szemlesütve/ S talán miattam is Jött...mindig azt irta, hógy bennem is az elmúlt szerelem hangjai szólnak hozzá é3 kérdezte, hogy volna - e kedvem elmenni vele Svédországba, ha igen, akkor egyszer eljön értem. /Szemérmesen/ És én irtára neki, hogy igen. Jönnek. Gyere... /El az egyik Járáson, nem amerre Széchyék mentek./ /Jön Ruzicskával/ Azonnal meg fog tudni mindent. /Éppen egy szendvicset eszik, meglátja a lakájt, gyorsan zsebreteszi/ Igazán kiváncsi vagyok... Első sorban be kell, hogy valljam: Én tudok önről mindent. Hát kérem én nem is akartam letagadni. AxxBzaQEfcfckxx Nem az én ötelétem volt. ~ • Tudóm. Nincs is mit tagadni. A romantika nem szégyen a ez az eset romantikus.