Rejtő Jenő: Napóleon cipője; Q 13262

-iTBajuszt Ildikót Bajuszt Ildikót Bajuszt Ildikót Bajuszt /Ildikó sikölt, Csoportnokis Megyerit Bajuszt Pollákt Bajuszt Mert ni az élet*** az élet olyan, mint egy cipős szorosan egymáshoz fűzve járunk és ha nem vigyá* • * zunk, ez a fűzés felbomlik... látja Így* /Kifüzi a cipőt, megkönnyebbülten sóhajt/ Milyen gyönyörűen beszél* Ó, a szemek... A női szemek.•• Vagy ahogy nálunk '; " , íj * ' J a lovasságnál mondják, a tyúkszemek. /Félre/ Nem birom... /Ildikóhoz/ Szeretnék magával együtt újra gyermek lenni. Hiába, mi megöregedtünk. •• Csak ne beszéljen többeszámban! * i 4 * Miért? Én is megöregedtem..• Legyünk hát újra kis játékos gyermekek, kis csacska csibék. •• akik nyár * 4*4 cipő nélkill járnak. Nézze... én már gyermek vagyok. •• /Lehúzza a cipőjét/ Vegye le maga is... Ildikó vegye le a cipőjét. /Boldogan járkál harisnyában/ Vegye le Ildikó! Vegye le a mindenségit magának! Na de tábornok ur! 4 • Ne szóijón! Vegye le maga is a cipőjét... Vegye lei mindenki kijön/ Mi az? Mi történik itt? Levette a cipőt! Elég volt! Én megyek! /Indul/ Halt! Előbb vegye le a ruhát! Miért?! Az nem ezük! /Gyorsan el./ Függöny