Rejtő Jenő: Napóleon cipője; Q 13262

- 12 /Csopór nókljf Megyerit Cooportnoki» Bajuszt Osoportnokit Bajuszt Osoportnokit Bajuszt Osoportnokit Bajuszt Osoportnokit Bajuszt Osoportnokit ^ajuszt Osoportnokit Bajuszt CsopOrtnokit Bajuszt úrral. férem... /súgva/ vigyázzon.•• /el./ Ugyhiszem, tábornok ur, tudja miről van szó? Ainlódik a lábával/ Én tudora, sajnée ön nem • tudja. Mit kellene tudnom? Hát, hogy a kedves leányával... Én ugyanis már beszéltem a leánykával... Én nem tudok róla. • - *. w ön sok mindenről nem tud. Be móst már fel kel világosítanom, mivel én úgyis elveszem a kedves leányát feleségül, tehát ooak rám tartoznak az erkölcstelenségei, lessék? üljön nyugodtan és legyen erős. Az ön leányá* nak gyermeke lesz. Maga őrült? Én nem örültem. Nincs abban semmi öröm. » Most már ne izgassa magát. Helyre fogunk hozni mindent. Ez a disznó Fóliák elcsábitotta... Be uram! Miket beszél! 4 Amiket a lánya mondott az előbb. Azt is mondta, ' a • hogy ön még nem tudja. Hát én most kimondom... « a » a a . , Az én lányom mondta önnek •••• ez nem lehet.•• No ne mondja, hogy nem lehet! Itt mondta nekem! /Remeg a felindulástól, az ajtóhoz megy/ • a a a Uraim!... Jöjjön ki mindenki!... '"' - •» a a A, én itt nem maradók...Hülyék között, szül » cipőben...