Rejtő Jenő: Az őrszem; Q 13258

SZÁVA: OSVÁT: SZÁVA: OSVÁT: SZÁVA: OSVÁT: SZÁVA: OSVÁT: SZÁVA: OSVÁT: SZÁVA: OSVÁT: SZÁVA: OSVÁT: SZÁVA: OSVÁT: - 7 ­Lopják az árut? Itt a hotelben kell nekem egy őrszem. Magára gondol­tam. Én udvarolok egy nőnek, aki itt lakik a szállo­dában. Az a hölgy mind máig visszautasított. Ma végre igent mondott, viszont a férje egy féltékeny őrült és biztos, hogy ha rajtacsíp, mindkettőnkkel végez. Nem hiszem ugyan, hogy ma hazajön... Csak ne legyen ilyen nyugodt. Meglátja, éppen ma fog jönni. Épp a múltkor olvastam egy ilyet... Jött a férj és belelőtt az illetőbe... Hát ezért van magára szükségem. Hogy belémlőjön? Hogy őrszem legyen. Itt fog ülni a poszton. Hol van itt posztó? A széken fog ülni! Az nem posztó, hanem ripsz. Na jó, gyerünk tovább! Mondom, valószínűleg nem fog jönni senki, de ha jön az illető, maga visszatartja itt... Tudja, valami ü­rüggyel... De én nem is ismerem! Magas, középkorú férfi. Most megmondom a nevét. (Súgva.) Csermely. A Steiner?! Azt jól ismerem. Kedves Száva! Legyen értelmes! Nem vagyok értelmes? Ezt még igazán nem mondták! Nem lesz szükség úgysem a közbelépésére, mert a férj nem fog jönni.

Next

/
Thumbnails
Contents