Rejtő Jenő: Az őrszem; Q 13258

- 5 KAPITANYNE: OSVAT: KAPITÁNYNÉ: OSVÁT: MATILD: OSVÁT: MATILD: OSVÁT: MATILD: OSVÁT: MATILD: SZÁVA: MATILD: SZAVA: Középen a Dunai címer. Hát igyekezzék Osvát úr, hogy mielőtt a férjem jön, mert ragaszkodom ahhoz, hogy meglepetés legyen. Kérem, mielőtt a kapitány úr jon, bejövök és lerajzolom. Hetvenhatos szoba. Viszontlátásra, Osvát úr. (Dl.) Csókolom kezét. (Matildhoz, aki nyilván várt ás már abban a pillanatban belép.) Drága! Az istenért, Sándor, hogy jutott eszedbe idejönni? Matild! Én holnap elutazom három hónapra! Én ma délután együtt akarok lenni magával. Hisz ez teljesen lehetetlen! A férjem minden pillanatban jöiiet. Szávát én elintézem. Elsősorban hülye! Másodsorban tőlem függ. Most akar éppen a nyakamra sózni egy csomó flepzseket. Én félek. Gyula olyan kiismerhetetlen! Mindig otthon felejt valamit. Legyen nyugodt. Most ő fog vigyázni saját magára. Itt jön! (Hangosan.) De hiszen itt is van már Gyula, (bejön.) Szervusz cuncus. (Megcsókolja.) Jónapot, Osvát úr! Téged keres Osvát úr, már tíz perce vár. Na, én megyek vissza a szobába. Szervusz szívem. (Megcsókolja Szávát, el.) (néz utána.) Manapság nőbe ritkaság az ilyen angyal. Olyan nő ez kérem, hogy tanítani kellene leányiskolákban. Minta nő.