Rejtő Jenő: Az őrszem; Q 13258

t r - 19 KAPITANY: SZÁVA: KAPITÁNY: SZÁVA: KAPITÁNY: SZÁVA: KAPITANY: SZAVA: KAPITANY: SZÁVA: KAPITÁNY: SZÁVA: KAPITÁNY: SZÁVA: KAPITÁNY: SZÁVA: KAPITÁNY: Mi volt maga a háborúban? Schlessinger. Van emléklapja? Kérem, én még élek. (A zsebére!" üt.) Most nincs nálam a sírkövem... Vigyázzon magára! Az ilyesmit büntetik! Es most elég volt! (Indul.) (kétségbeesetten) Lelövi az Osvátot és a nyakamon marad a flepzsek! (Utána kiabál.) Kapitány úr, gyilkosság történt! (meglepetten visszajön, már kint volt a színről.) Mit mond?! Kérem, én azért voltam olyan zavart... nem mertem... nem akartam megmondani... de most kimondom: kapitány úr, én egy gyilkos vagyok! Ich bin Unschuldig! Hallja, ha itt bolondozik, az hatóság félrevezetése, ezért ötven pengőre büntetik! (elképedve) Ez drágább, mint a ventillátor!... Szóval, mit beszélt itt gyilkosságról? Kapitány úr, gyilkosság történt. (Kifelé) Az ötvenest az Osvát fizeti... Mikor történt a gyilkosság? Mikor megnősültem. Ott kezdődött a gyilkosság. Ne beszéljen össze-vissza. Kérem, én az előbb, itt a hotelban megöltem egy Osvát nevű piszok ékszerészt... Itt a hotelben?