Rejtő Jenő: Az őrszem; Q 13258

- 16 SZÁ3A: (magában.) Ez költségszámla... (Kifizeti, nézeget.) Más nem hiányzott nekem... Várjon! még ne csomagolja a ventillátorokat... a kis fiamnak is kell egy... PATAKI: Az is színvak? SZÁVA: Az egész család. Mindnyájan feketében látjuk a világot. Szóval, adjon egy egész kicsit, héthónapos csecsemőnek valót. PATAKI: Honnan tudja egy csecsemőről, hogy színvak? Az nem tud beszélni! SZÁVA: Megírta nekem! Különben már én is pólyáskoromban cvikkert hordtam. PATAKI: Most miért nem hordja? SZÁVA: Pólyában vagyok? Hát adjon egy ilyen kicsit... a fene ezt az Osvátot. PATAKI: Siessünk, kérem. SZÁVA: Mit siet? Nem szalad el a felesége... PATAKI: (összerakja a kollekciót.) Én nőtlen vagyok. SZÁVA: (elhűlve áll.) Bocsánat... hogy hív.iák önt? PATAKI: Pataki. Miért gondolta, hogy nős vagyok?... SZÁVA: Ez egy másik folyó... Kérem, nekem nincs erre szükségem, én tévedtem. Tessék visszaadni a negyven pengőt. PATAKI: Uram, ez olyan, mint a gyógyszer. SZÁVA: Akkor vegye be, de adja vissza a pénzemet. (Dunai jön a szobalánnyal.) PATAKI: Ezt hatóságilag tilos visszavenni. (Becsukja a dobozát.) Szíveskedjék a görzi központhoz fordulni. (Köszön.) Jónapot kapitány úr. (Kapitány visszaköszön.)