Sztanyiszlavszkij konferencia; Q 12297

és fejlesztési lehetőségei, mert féltették egyik vagy másik nép művészetének nemzeti arculatát, tartva saját kulturális hagyományainak egy másikkal való felcserélésétől. így például dr. Joachim Fiebach: Oraigtől Brechti

g cimü könyvében - ami a mult évben jelent meg - a szerző kijelenti, hogy Sztanyiszlavszkij kísérletei lehatároltak, "nem mindegyik realista szinház" tudja felhasználni. Ezt a véleményt dr. Fiebach a Sztanyiszlavszkijnak és Brechtnek szentelt szimpóziumon is hangoztatta, amelyen én is résztvettem Berlinben, a mult év októberében. Meg kell jegyezni, hogy elutasította Sztanyiszlavszkij elveinek általános értékét, s tagadta Brechtét is. Ugy gondolom, ez különösen téves és improduktiv álláspont. Nem akarok elmélyedni Sztanyiszlavszkij és Brecht szinházi költészete viszonyának bonyolult és vitás problémáinak feltárásában. Ez a probléma különleges figyelmet kiván. Annyit mondok csak, hogy ha hamisan elsimítjuk a Brecht és Sztanyiszlavszkij közötti különbségeket, akkor ugyanugy helytelen és káros abszolutizálni a köztük levő különbséget, kijelentve, hogy "mindenki maradjon a kaptafájánál". Ez nemcsak az orosz és német kultura elszegényedéséhez vezet, hanem az egész emberi kulturáéhoz is. "A kommunizmus építésének nagy ügyét - mondotta 1.1. Brezsnyev - lehetetlen az ember mindenoldalú fejlődése nélkül előrevinni." E nagy ügy megvalósítása törvényszerűen feltételezi az intellektuális, lelki, erkölcsi-etikai problematika ábrázolását is, kortársaink belső élete gazdagodásának, bonyolultabbá válásának, tökéletesedésének feltárását. Az összes látszólagos és lényeges különbség ellenére is ez jellemzi Dvoreckij és Gelman, Örkény és Kertész, Brylle és Rozewicz, Baranga és Lovinescu, Matkowicz és Arsowski, Dzsagarov és Hajtov, Baierl és Schneider, Zahradnik és Danek darabjait. Lehetséges-e teljesértékü szinházkultúrát teremteni megkerülve annak a művésznek hatalmas tapasztalatát, aki hitelesen tükrözte /az ő szavaival élve/ "az emberi lélek 86