Sztanyiszlavszkij konferencia; Q 12297

rontják az oroaz klasszikusokat. Legjobb lenne levenni ezt az álarcot és egyszerűen visszatérni az orosz szinház azon klasszikus formáihoz, amelyet Sztanyiszlavszkij és Nyemiro

vics-Danesenko alakitottak ki. íme a két álláspont. Sztanyiszlavszkij örökségének sorsa negyven évvel halála után ismét éles vita tárgyává válik. Miért? Ugy tűnik, hogy ebben a legkevésbé Sztanyiszlavszkij a "bűnös". Inkább csak az "örökösei" és "értelmezői", akik fokozatosan, évről-évre kiforgatják rendezői leckéi valódi értelmét. Most, amikor a könyvespolcunkon ott áll az A.N. Vinogradszkaja által megalkotott Sztanyiszlavszkij életének és művészetének krónikáj

a cimü könyv mind a négy kötete, ahol mindegyik kötetben oldalról oldalra az élő Sztanyiszlavszkij beszél velünk, kezünkbe kaptuk az első iránytűt. Használatával ismét megérthetjük a zseniális művész életének és művészetének hőstettét és azt is, miben is áll rendezői hagyatékának tartalma. Megszoktuk annak hangoztatását, hogy Sztanyiszlavszkij "az emberi lélek igazságának" feltárására törekedett a szinpadon. Ugy megszoktuk, hogy e szavak mögött nem mindig érezzük valódi tartalmukat. Ezekben a szavakban a művész hitvallása rejlik. És itt minden szó jelentős: az ember, a lélek, az élet, az igazság, és kapcsolatuk is. Sztanyiszlavszkij kezdettől fogva kereste az igazságot. Képes volt elűzni a szinpadi hazugságot az átélés, a jellegzetesség, az intuició és a hangulat segitségével. Mindig szüksége volt az élet változó, mai igazságaira. De fokozatosan megértette, hogy létezésbeli, fizikai, anyagi igazság kell az emberi lélek feltárásához. A lélek: ez az a szó, melyhez az egész képlet szókapcsolata törekszik, vonzódik. Nem szobaméretü lelki realizmus, hanem széleskörű, emberiség méretű lelki realizmus volt Sztanyiszlavszkij célja. Átvezetve a szinészt az ábrázolt alak pszichológiai, erkölcsi, társadalmi, szociális és filozófiai elemzésének valamennyi körén, felemelte őt a lét legmagasabb szintű szellemi értelméhez, az emberi élet 26