Móricz Zsigmond: Odysseus bolyongásai; Q 11461

- 99 Odysseus: óh, Kronides atyám, légyen neked hála a jó jelért. Eumaios: Derült égből mennydörgés: ez nag

w, jósjel. Antinoos: Az kell is most nekem: daliás kérők! ez a furcsa idegen itt azt hiszi, neki adósa ma már az ég is: hát én se maradok neki akkor adósa: illik, hogy a részét bőven kikapja, aki e dus házban szivesen látott vendég: úgysem a magunkéból adjuk, legyen hát meg néki a része: /Felvesz egy ökörlábat a kosárbóü/ Nesze, öreg, ez a nyers ökörláb, a tied úgyis csámpás mind a kettő. /Jól hozzávágja, Odysseus félrehajlik s kikerüli./ Kérők: Hahhaha, hahhaha! Antinoos az ügyes dalia! No, ezt méltán megérdemli ez a vén senkifia! hogy az aranyasztal mellé mert telepedni ez a vén mihaszna. Inkább a meleg hamuban hevernél, vagy egy másik hires koldust levernél. I-Iahhaha. Telemachos: Jobb vala, Antinoos, ha nem jut eszedbe ez ügyes tréfa, s jobb, ha nem nászra készülnél,