Móricz Zsigmond: Odysseus bolyongásai; Q 11461

- 8 s ki tud ellenállni a vérnek? Ésszel megharcol az ész, vérrel a vér sose csatázik, mert sok ész van az emberi agyban, de vérrohanás csakis egy van a testben. Odysseus: De már mégis megnyugodott szivem valamennyire. Már én nem vágyom több kalandra, nem akarom már Heraklest felülmúlni, s nem keresek Jason kolchisi gyapjánál becsesebbet: harmincöt munkát elvégezék, harmincöt kalandom felróva, mért szaporitsam a végtelenig? Ha lefolyt az óra, újra hajóra, meg újra hajóra! Szép házam küszöbét keresi már lábam, hü feleség ölébe visz az álom s a messze jövó't várom, mint vén Odysseus, rokkanva tjjtnyán érjen halálom. Hogy elmondhassam: éltem! Öregen, fogatlan, megkopaszodva haljak meg az emberi kornak végén s ugy tegyenek a sirba, hogy örvendjen, aki elsirat engem, s letörölvén a könnyeit baltenyerével, jobbkézzel ragadjon serleget fennyen: Hádesbe utazott vén fejével, de férfikorban megjárta a világot,