Móricz Zsigmond: Odysseus bolyongásai; Q 11461

- б de téged is, jól vigyázz, utol ne érjen a végzet! Kar: /vigan/ Xuthos bölcsen beszél, de bennem nincsen rettegés, pedig én is vágyom otthonomba érni. Iáitól félted Odysseust, jó Xuthos? Xuthos: Nono, mindenkit elér a bajszövó' Végzet ujja: Odysseusszal nem birt eddig semmi baj: de a legnagyobb hó'

s is felbukhatik egy puha csigán megsikolva, vagy egy kislány szivébe botolva. Kar: /nevetés/ őh Xuthos, Xuthos, a te bölcsességed kedvesebb, mint a bárányok bégetése, óh Xuthos, Xuthos, Odysseust ne féltsd te mégse. Jertek, gyerünk, nézzünk csak szét ez idegen szigeten. Odysseus: /idó'sebb férfitársaival letelepszik a rengeteg nagy cédrusfa alatt, egy kicsi dombon. 3z a fa oly nagy s földigéró' lombú, hogy aki alatta van, mint egy lugasban rejtve marad a balról jövó'k eló'tt./ Jólesik a pihenés, barátaim, az imbolygó tenger után, De mikor jő teljes megnyugvás a világ vándorának?