Móricz Zsigmond: Odysseus bolyongásai; Q 11461

- 5o Kirke: Poli tes: Kirke

: Polites

: Kirke

: Pulilöö ; Kirke

: Polites

: Halk morajjal, mint a tenger, szeliden és haragosan: nézd csak, nézd csak az eget, és csapkodd, csapkodd végtelen a szerelem hullámfodrait, óh, én emberem! Mért ujjongtál - szólt Odysseus, hogy megjelentem szemed eló'tt? igy fogadol-é minden idegent? Vagy csak az én, az én szerelmemet? /befelé ujjong/ így fogadol-é minden idegent? Ilyen ujjongva, ilyen ujjongva? így fogadol-é minden idegent? Ilyen boldog remegéssel? istenek! És én most zokögok, és én most zokogok szól Odysseus! És én most zokogok, és én most zokogok szól Odysseus! Fogsz-é még te is sirni utánam? /kéjesen megvonaglik, mint a korbácsütésre/ Pogsz-é még te is sirni utánam? Sirni utánad én! Hahaha! Sirni én! még hogy sirni utánad én!... Veszett vihar rázza a testem, - szólt a hős Odysseus, -