Móricz Zsigmond: Odysseus bolyongásai; Q 11461

- 46 halk morajjal, mint a tenger nézi az eget, vonagolva, szeliden s haragosan, de mindig szemben, mindig szemben, és csak feléje lobogtatva a hullámfodrokat! Mért ujjongtál, hogy megjelentem: igy fogadol-é minden idegent? óh, én most zokogok kegyetlen, fogsz—e még te is siratni engemet? óh jaj, veszett vihar, rázza a testem: ha most a markomba kerülnél, csontodat rágnám... /Csönd./ Nem halljátok, az egész hajó remeg, ugy ráz a szerelem!... Menj !... /Távolból nimfák dala./ Az egész mindenség beleremeg: mi lesz, mi lesz velem! Polites: Amit Odysseus parancsol; az olyan nagyon meglesz, amit Odysseus üzen: az olyan nagyon üzenve lesz! Odysseus: Ajándékot vigyál, Polites: hadd legyen egy tárgy közelében, amit én tettem oda, ami engem hirdet: aranya, ezüstje vagyon elég, mit küldjön a bolygó Odysseus: eme fekete korsó, rossz cserép,