Móricz Zsigmond: Odysseus bolyongásai; Q 11461

- 27 Kar: Odysseus: Nausikaa: Odysseus : Kar: Xuthos Kar: gyermek, a te hu

s szavadon, élj: keress mást, ki ifjú s egy életet hord, énnekem egy más utam vagyon! /Hevesen félheszakitja önmagát./ Mind a hajókra, görbe hajókra: vár a vig otthon, jó seregem: semmit sem ér a lánysziveken ily olcsón elnyert győzedelem! Újra a tengert járni, vasszivü! Mért irigyelsz egy boldog éjszakát! Nincs a tengernél gonoszabb a világon: nincs keserűbb, csak a zord önvád! Nausikaa, nemes Alkinoos szépfürtü leánya, Istenek áldjanak, int a ha л О ! Ég veled, óh vendég! ha hazád földjére jutottál, gondolj néha reám, aki meg nem bánta ma téged. Nausikaa, nemes Alkinoos szépfürtü leánya, adja dicső Kronides, Héré, dörgő ur, egykor, hogy hazavergődjem szeretett földére hazámnak. Ott valamint istent foglak tisztelni naponta, mert hiszen ifjú életem adtad a szivembe vissza, s ifjan indulok én az én Penelopém elébe. Nincsen a tengernél keserűbb a világon. Mondtam, hogy ez egy átkozott sziget, hogy innen csak bánattal távozunk, /kacag/ Xuthos, Xuthos, mi bölcsünk, jósszavunk! Hófehér szárnnyal szállnak a nyalka sirályok !