Móricz Zsigmond: Odysseus bolyongásai; Q 11461

- 12 Odysseus ; Kar: Odysseus : Kar: Odysseus : Az én vérem mit sem kiván, sem Bacchust, sem Yenus asszonyt, /iszik./ Tréfálsz velünk, Odysseus. Nem tréfálok, szerett barátim, eldobom a serleget: mindig józan volt vezéretek, mert akinek tiszta fejre van szüksége az élet viharában, nem mérgezi magát borral. De ti csak mulassatok, elég, ha én ép maradok. De ti csak vigadjatok, nekem sose volt kenyerem a vígság, józanság átkát kaptam a sorstól én, egyszer se tudtam boldog magarnegfeledkezéssel eldobni a józanság okos fékjól: egyszer sem még soha életemben középre kiugrani s táncolni a körben,, s lengő hajat lebegve rázni a viztükörben! Az igaz, mi jól tudjuk, ki az az Odysseus, aki mindig nagy gondokban forgott, ámde a bölcs mulatásnak is van ideje, te tanítottál. Talán, ha nem lesz felelősség fejemen: talán, ha hü Penelopémat megölelem. De én soha addig meg nem nyugszom,