Gorkij, Maxim: Éjjeli menedékhely; Fordította: Neumark Anna; Q 11378

- 34 1. sz. A Szinész még mindig járkál, filozofál. 2. sz. Eddig a gyerekek a priccsen ültek, fekete kenyeret rágtak. Most kimennek, hogy az utcán egy régi, piszkos papirból készült csónakot eregessenek. Átmennek a szinen, közben fontoskodva tanácskoznak egymással. A púpos lekésett, és útközben igazitva rendbe nadrágját, gondterhelt arccal éri utol testvéreit. 3. sz. A Szinész odamegy Szatyin priccséhez, és rákönyököl, 4» sz. Szatyin az ötkopejkás reményében kinyújtja kezét. Vár, aztán meglöki a Szinészt, és háttal fordul hozzá. Mellesleg, Szatyin közben ismét lefeküdt. A Szinész az asztalhoz megy. Megnézi, nincs-e vodka az üvegben. Kiderül, hogy az üveg üres. A Szinész leül az asztalhoz, kezeit térdei közé kulcsolja. 5. sz. A Kétes hölgy, aki eddig a hátsó priccsen feküdt, álmos, szinte kékre rúzsolt arccal, most a kijárati ajtóhoz megy. Fejére - vállára piszkos kendőt teritett. Szünet. Anna függönye megmozdul. Láthatóvá lesz a keze, amely félrehúzza a függönyt. 6. sz. Anna gyenge kézzel félrehúzza a függönyt. Klescs mogorva, nem mozdul.